Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

- 103 — Minden esetre vedd ugy mintha azon kérelmemet nem olvastad volna , ha lehet, értesítjük D nét, ha nem lehet, maradjon a dolog ugy a mint van. A mi azt illeti, hogy utolsó leveledre nem felelvén ezen hanyagságomat megbocsátod, az igen szép tőled, mert világos bizonysága annak, hogy nem vagy vérszomjazó, milyennek talán Perczel tart; hanem nem emlékeznél arra, hogy a te leveled válasz volt az enyimre, arra, melyben ama kibúvó - levelet kértem, és okát kérdém bajodnak Perczellel. Válaszod abból álla, hogy kéréseimet szives valál teljesíteni. Egyébiránt, attól eltérve, bár te, bár ki lássék arra tartani valamit, hogy levelére válasz érkezzék, különben vagy hallgat, vagy neheztel, légy meggyőződve; hogy én arra nem tartok semmit, én egész életemben a levelezések kezdője voltam mind hon, mind a hazán kivül, mivel én nálam a némelykori érintkezés barátimmal, kiket szeretek, szivbeli szükség, csak azokkal hagytam a levelezést abba, a kik irnak ugyan ha én irok, de különben, ha én hallgatok, hetekig, havakig, évekig nem bocsátanak hozzám egy árva sorocskát. így bánt velem Szalay, igy többen is. Midőn leveled e részét olvastam, mintha benned nem te reád ismertem volna. Isten őrizzen meg attól, hogy barátaim a nélkül is naponkint gyérülő száma veled is megrogyjon; elv miatt, meggyőződés miatt bármi veszteséget el birok tűrni, bár minden veszteség fájdalommal jár, de csekélyebb ok miatt sajnálnám, ha jóakaróim száma csonkulna. Helyzetben, milyenben én vagyok, kevés ember van, nem csak a hont vesztém el, hazafitársaimat is. De a lelkiismeret öntudatát nem, mert a közügy árán embert s népszerűséget soha nem vásároltam, akkor sem, midőn hatalom volt kezemben.