Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

Szemere Bertalan, Lukács Móricznak. Pár is, november 24-én, 1852. Lukács Móricznak, Brüssel. Teljesen félreértettél, kedves Móriczom, midőn azt hiszed, hogy én mertelek volna valami olyannak megírására kérni, a mi egy nőre sértő lehetne. En, azt „ tudod, nem levelezhetek haza; Lipoldám szembajai miatt nem irhát, így ő azt gondolá, te értesíthetnéd őket, miképen ama Bécsbe szánt gyermekruha (ebbó'l ők mindent megértettek volna), az által, kire azt ők ott, vagy netalán Pesten, bizták, az illető kezébe nem szolgáltatott. Ez tehát nem föltételez semmit, sem azt, hogy te előadjad egyszersmind utazásaidat, mivel ők is megértik a demi-mot, még kevésbbé föltételez szemrehányást, a mennyiben mi magunk nem hiszszük, hogy ők felejtkeztek volna meg róla, hanem az, a kire általok bizaték, e szerint a dologról értesitetniök csak kedves lehet. Ha mi azt gondolhattuk volna, hogy mind ez a te kirándulásaid rajzolatát szükségessé teszi, fölteszed rólunk, hogy ilyesmire kérni csak eszünk ágába jutott volna? Akkor igen gyöngédtelennek kell minket tartanod.