Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

rom, hogy a szent ügy, melynek bajnokai vagyunk, a históriai jog szűk korlátai közé szoríttatva, a territoriális-integritási, ellenforradalmi fogalmakon hajótörést szenvedjen. Ilynemű fogalmakon alapuló, szűkkeblű féltékenységeknek, föltéve azt hogy a népek ügye Európában gyó'zzön, helye többé ugy sem lehet. — Nép nevében a népek fejlődésének nem lehetend gátot vetni soha. Szabad Európában egy nép sem gyakorolhat suprematiát a másik fölött — s egy népnek sem lehet ily suprematiára szüksége. Ha Kossuth önviselete ezen elveimmel megegyeznék, vele mennék, — ha azokkal ellenkezik, ott a hol ellenkezik, s annyiban, mennyiben ellenkezik, ellene fogok szólni és irni. Most, ugy látom, még várni kell. Mi a programmja? mit követel az emigratiótól ? — hitelesen s részletesen akarnám tudni. Eddig meglehet, hogy sokban hibáztam. Emiitetted, kedves barátom, egyik leveledben, hogy félrendszabások embere voltam sokban. Nem vitázok e fölött. Azt gondolám, Kossuth nevét a mig csak lehet fönn kell tartanunk, a mig csak lehet, nem kell ellene írnunk. Ebben különböztek nézeteink ugy-e? Melyikünknek volt igaza, ezt már nem is vizsgálom, — de azt hiszem, hogy ha Kossuth nem ugy viseli magát, a mint a hazára nézve üdvös leend, ha nem lesz mindenkor áthatva azon meggyőződéstől, miként azon lelkesedés, melylyel mindenütt fogadtatik, a magyar ügyet illeti s nem ó't — ha dictátor akarand lenni, ha kormányzó akarand lenni, ha szűkkeblű akarand lenni, akkor — vége lesz neki! bámulatosan megsemmisülend akkor rögtön e bámulatos népszerűség,