Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

— 97 — s a kik ellene nyilatkozandnak; azokat pártolandja a közvélemény. Azoknak pedig, kik később talán azon szomorú kénytelenségre jutandnak, Hogy szólniok kellend Kossuth ellen, még hasznukra lesz s könnyitendi helyzetüket az, ha sokáig — a mig csak lehetett — béketűrők voltak. Én nem tehetek róla, a dolgokat igy láttam jönni. Hajnik ítéletén, Kossuth fölött, sokat nevettem. Tudom vannak honfitársaink közt sokan, kik az övéhez hasonló itélő tehetséggel birnak; — de ez nem csüggeszt. Megvagyok a felől, győződve, hogy Kossuthnak minden szava megteendi végre mindenütt kellő hatását. Én keserűség nélkül mondom ezt, mert őszintén kivántam volna, hogy nagy ember legyen. De ha az ügynek árt, ugy csak ártson magának is, — ezt megint kívánom. Batthyánjyal ügyünkről még nem beszélgettél ? hogy van ez? 0 talán sokat lakik falun. Bizony jó volna pedig értekeződnötök! Hát mi? — te és én — ugy-e egy véleményen vagyunk, majdnem mindenre nézve? Vele is bizonyosan meg fogunk egyezni. Nődnek kezeit csókolom, adja isten hogy ne sokáig, s ne sokat szenvedjen. Én bizton reménylem, hogy betegségéből hamar fölépülend. — Mondhatom — hogy az efféle nervosus aífectiókat ismerem. Te pedig, kérlek, soha se kétkedj barátságom őszinteségében. — Senkire sem hatnak örömeid s fájdalmaid mélyebben, mint reám. 8ok búm van nekem is, de mióta leveledet vettem, egészen elfeledtem magamat. Mikor jösz Helvetiába? Igen sovárgok utánad. Én ez országból mostanáig nem igen mozdulandok, csak azon esetre mozdulnék, ha igen jó dolgunk volna. Pedig a jövő még mindig borús; oly S zeni ere III. «