Szemere Bertalan: Levelek : 1849-1862 (1870)

- 95 támadtassék. így gondolkodtam egész mostanig. Most micsoda állásban leszek vele szemben, nyilatkozataitól függend. Mi indulattal viseltetik irántam? nem kérdezem. — Én — 1. mindennemű, bármi néven nevezendő dictátorságnak ellene vagyok, mert dictátorság soha sem használt, mig a szabadság ügyének mindig csak arra való volt, hogy azt megölje. Különösen képtelennek tartanám pedig az octroyirozott dictátorságot, — hogy t. i. valaki önmaga nevezze ki magát dictátorrá, s társaitól, — mint refugiérefugié-társaitól!! vak engedelmességet követeljen. Ha valaki ilyesmit tenne, vagy készülne tenni, annak én határozott ellenségévé válnék, bármi viszonyban lettem volna véle az előtt. Nem ! a monarchiákkal nem azért küzdünk, hogy dictátorságokat állítsunk helyükbe! Azt mondják, talán a dictátorság ideiglenes, addig tart csak, mig a veszély? hiszen a fejedelmek is az absolutismust, — kivételi törvényszékeket, — ostromállapotot csak ideiglenes rendszabásoknak hirdetik!! 2. Nem tartom lehetőnek, hogy valaki, ki egy országban főhivatalt viselt, aztán arról önkénytesen lemondott, menekült korában visszavegye lemondását, és az ország közbejövetele nélkül ön maga-magát régi hivatalába visszaléptesse. Ha legitimista volnék, helyeselhetnék ily eljárást, de mint a szabadelvű democrata párthoz tartozó elleneznem kell, hogy részünkről a trónkövetelők régi, elavult modora követtessék. — Ilyesminek pártunkban semmi alapja nincs, s minket a világ előtt ilyesmi csak nevetségesekké tehetne. 3. Szabadságot akarok mindenben — valót s korlátlant, — igy a nemzetiségekre nézve is. S nem aka-