Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)
II. Könyv. A magyar király
48 hogy abból jövőre semmi következtetés nem vonható, miből méltán következik, hogy az ily netán előfordulható külön eset az országgyűlés tárgyát teszi. a) 1741. 4. VIII. FEJEZET. A főhatalom megszűnése. 48. §. Önkéntes lemondás. Vájjon a főhatalom vagy is a király király lenni a a természetes módon kivill másként megszünik-e? erről törvényeink nem emlékeznek. Az önkéntes lemondásnak helyét a természetes ész elvei szerint megtagadni nem lehet; magától értetődvén, hogy az csupán az utódok kára és a közjó veszélyeztetése nélkül történhetik. Es így magyar közjogunk e tekintetben törvény vagy egyébb honi alapszabály nélkül, bizonyos positiv szabályt nem szolgáltai. Erről gondoskodni az utókor feladata. 49. §. Kény szeritett 1 em on dás. Betegség. A nem rendes uton, kényszeritőleg történt elmozdítása az uralkodónak jogi érvre nem számithat, mint bár eleve jogtalan tény azonban utóbb az uralkodónak hozzájárult beleegyezése, illetőleg lemondása által megerősödhetik, mint erre I. Mária és Rudolf szolgálnak például és ily esetben is az örökösödési rend alapján szerzett jogok sértetlenül fennmaradnak. A király betegsége, mely őt a kormányzatra végkép képtelenné teszi, csak részéről a jog gyakorlatát szakítja meg, ilyen bár örökös bár ideiglenes betegség esetében érdekükben áll az illetőknek gondoskodni, hogy az ország sérelmet ne szenvedjen, és ez is csak a nemzet közbenjárásával és egyezésével történhetik*
