Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)

II. Könyv. A magyar király

45 45. §. Az ifjabb király. E czim II. András és IV. Béla idejéből származik, kik még éltökben fiaikat nem csak megkoronáztatták, hanem az ország majd felének kormányzatát is reájok bízták; egyébiránt e czim nálunk közjogi jelentőséggel nsm bírj a kor szükségeihez képest czélszerii intézkedés volt ugyan még a választás korszakában, hogy a királyok utódaikat még éltökben de mindenkor a nemzet beleegyezésével, megkoronáztatták, a nélkül azonban, hogy az ország kormányzatában részesítették volna, mi inkább világos törvények által tiltva is van. a) Ezeknek sorsuk azonban a legelői említettekétől igen is különböző volt; és a koronázásból egyébként eredő főhatalom gyarkorlási joga csak az előd halálának bekövetkezte után, a nélkül, hogy ujabb koronázás szükségeltetnék; léphet életbe. a) II. III. Ferdinánd, II. Leopold koronázási hitleveleik a törvénytárban; ugy szinte V. Ferdinánd kor. bitlevele is. VI. FEJEZET. Az ország kormánya a király kiskorúsága alatt. 46. §. A kiskorú király gyámja. A királyi örökös vagy is koronaörökös kiskorúsága esetére szükség tudni, kit illet a gyámság és meddig tart ? Régi időkben erről magok az atya királyok gondoskodtak, igy Imre, Andrást, László bátyját, és V. István Erzsébetet, László anyját bizta meg gyermekei és az ország gondjával végrendeletileg. Máskor az anyák mint özvegy királynék intézkedtek ily esetben, ezek nem létében a rendek által választott kormányzók , igy I. Mária, I. Lajos özve-