Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)

I. Könyv. Magyarország területéről

23 ellenokokat, melyeket Pálma a) tüzetesen elősorol, czáfolatul röviden csak azt mondhatjuk, hogy Rudolf császárnak magának sem volt joga a korona jogaitól elállani, annyival kevésbbé Maximilián fóherczegnek arról, a mivel soha sem birt, rendelkezni. Ily joggal sem Rudolf császár, sem pedig előtte és utána királyaink soha sem birtak, mert ily lemondásra nézve törvényes honi jogelvünk: hogy az a nemzet akaratán kivül nem történhetik. Tanúsítják ezt a törvények, a) tanusitják pedig mindenekfelett a koronázási oklevelek (Diplomata inauguralia) b)és azon ünnepélyes esküformák, melylyek szerint királyaink trónra lépésök alkalmával világos szavakban megesküsznek: „hogy az ország végeit (határait) és a mik azokhoz bármi czim alatt tartoznak, el nem idegenite ndik, és amik eddig visszafoglaltattak, vagy Isten segedelmével visszafoglaltatnának, az országba teljesen bekebelezendik." *) *) 1. alább 32. §. Tanulság a mondottakból. A magyar nemzetnek ezen folytonos, századokon át szakadatlanul ünnepélyesen kijelentett óhajtása, melynek teljesedését királyaink a létező legnagyobb ünnepélyességgel fogadták, kétségbevonhatlan jelei annak: hogy a magyar, királyaival együtt, az ország jogaiból soha semmit nem akart engedni; és a netán a halgatásból meritett ellenkező állitmányok ezen sokszázados igazságot még meggyöngíteni sem képesek. a) 1439. 14. b) Lásd a koronázási hitleveleket II. Ferdinánd óta — Abból; hogy ezt a királyok fogadják, nem lehet azt következtetni, hogy a királyokat illetné e jog a nemzet közbenjárása nélktil.