Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)

I. Könyv. Magyarország területéről

22 az idők viszontagságaival karöltve járt jogtalanság utján fosztatott meg, a mint a történet tanúsítja. E jogérzet vezette Magyarország királyait a jogfentartás gyakorlatában és nem is lehet példát mutatni, hogy ők az elszakasztott részekről valaha lemondottak volna, sőt inkább az élet az ellenkezőt ünnepélyesen tanúsítja, mert azon tartományok a királyi czimben változtatás nélkül folytonosan megjelennek, mert ó'si szokás szerint az elszakasztott tartományok czimerei zászlókon a királyi koronázás alkalmával a koronázandó fejedelem előtt vitetnek, mert továbbá az elszakasztott tartományok egykori megyéire a püspökök (czimzetes, püspökök) kinevezési jogát a magyar király gyakorolja. Es hányszor emiitették a korona jogát Dalmátországra nézve Zsigmond és Mátyás, valamint több más királyaink ? habár tehát a nagy kölcsönös vérontások után bizonyos számú évekre békét kötöttek b) a kikötött idő elmultával az előbbi jog ismét helyreállottnak tekintendő maradt. a) Példák 41. §. gr. Cziráky munkájában. b) Így a karloviczi béke I. Leopold alatt 1699-ben 25, a belgrádi VI. Károly alatt 1739-ben 27 évre köttetett. Ugyan ez áll a sistovi békekötésre nézve is. 15. §. Gallicziá-t és Lodomeriát illetőleg. Galliczia és Lodomeriára,nem különben Moldva és Oláhországra nézve királyaink jogaikat szinte állhatatosan fentartották. Tanúsítják ezt azon vitatkozások, melyek Zsigmond király ideje óta királyaink és a lengyel királyok közt fenforogtak. A lengyelek ugyan azt vetették ellen, hogy a joglemondás megtörtént akkor, midőn 1587-ben Maximilián fóherczeg, Rudolf császár öcscse, néhány főbbek által a lengyel trónra meghívatott, de oda útjában az ellenpárt által megfogatván és letartóztatván, a lengyel koronához minden cziméről és jogáról lemondani kényszerült, mely ebbeli lemondását később a császár is megerősítette. Félretéve az