Suhayda János: Magyarország közjoga : tekintettel annak történeti kifejlődésére és az 1848-ki törvényekre (1861)

IV. Könyv. A felségi jogokról

151 András már gyakorolta, h) És bár Ulászló alatt a bányamivelés magánosoknak is megengedtetett, még is a sóbányák kizárólag kir. egyedárusság alatt maradtak, i) A só árát előbb századokon át maga a király határozta meg, úgy hogy abból az országgyűlési kérelemre csak engedett, mint ÜL Károly és M. Theresia k) alatti példák tanusitják. Az 1790-i országgyűlés alatt azonban a só árának meghatározása országgyűlési tárgygyá vált, és hosszas vita után végre kimondatott, hogy az jővöre a nemzet belegyezésével történjék „a végső szükség esetét kivéve." b) A bánya és ásványregále II. Geyza, III. Béla, és II. András idejére mutat, kik magánosoknak bánya mivelési jogot osztottak, bár idegen jószágon is; sőt hogy királyi jog volt, magok a törvények m) és irók is tanúsítják, n) Azonban e regálé gyakorlására nézve királyaink egymástól igen eltértek. I. Lajos a magánosok telkeit, hol ásvány találtatott, kárpótlás mellett elvétetni rendelte ; o) Zsigmond a mivelést mindenkinek saját telkén megengedte, de fele haszon, és elővételi jog mellett, p) Mátyás ismét Lajos után indult, q) mig végre utódai attól ismét eltértek, és e regálé körét szabályozták r). E törvényeken alapszik az úgynevezett „Miksa király bányarendje" 1573ról, mely az abban hivatkozott törvények és folytonos gyakorlat szerint kötelező erővel bir. s) E jog kiterjed a magánosok telkén találtató ásványokra is elővételi joggal, „urbura" vagy bánya adófizetés terhemellett, mely jobbára az érez árának ilio részét teszi, t) Es kiterjed nem csak az arany és ezüstre, hanem a rézre, ónra, és félásványokra mint a kéneső, piskolcz és kénkő; valamint a lőpor készités tekintetéből a salétromra is. u) E jognál fogva a magyar király az összes bánya ügyre felügyel, és azt a törvények és szokások, értelmében v) igazgatja. Az illető hivatalokat rendezi, hivatalnokokat ne-