Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)

I. Általános rész

39 II. CZIM. A személyekről. 28. §. A személyekről át a Iában. Személy nevezet alatt értjük az embert természetadta képességével a jogokra, melyeket az ország törvényei nyújtanak. De a jog terén nemcsak egyes emberek mondatnak személyeknek, hanem testületek, közönségek is; ennélfogva megkülönböztetjük az egyes embereket, mint egyes, (természeti) személyeket, a jogi értelemban vett személyektől, melyek testületeknek, erkölcsi személyeknek is neveztetnek. I. FEJEZET. Egyes személyek. 29. §. Egyes személyek jogképessége, ennek kezdete és megszűnése. I. Egyes phisicai személyeknek a jogképességet vagyis a képességet, jogokat szerezni, birni és gyakorolni maga a természet adta meg, mivel a világon csak az ember czél ^önmagáért, és minden, a mi kivüle létez, mint dolog (tágas értelemben) az ember czéljaira eszközként szolgál. Személy tehát dologként, vagyis , hogy más személynek czéljaira egyenesen eszközül szolgáljon: törvényeink szerint nem tekinthetik; ennélfogva honunkban is mint minden miveltebb országokban minden ember személy, minden ember jogképes, és rabszolgaságot honunkban nem ismerünk a). II. Az egyes személy jogképessége születésével veszi kezdetét; a méhben lévők, a mennyire jogaikról szó lehet, a megszületettekkel egyenlőknek tekintetnek ÍJ). A halva szülöttek pedig ugy tekintetnek, mintha nem is fogantattak volna. Ugyanez áll a szörnyekre (monstrum) is, a mennyiben az emberi alaktól annyira elütnek, hogy embereknek egyátalában nem tekinthetők c).