Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)

I. Általános rész

83 22. §. A szokás kellékei. A szokás kellékei belsők és külsők. Belső kellékei: 1) hogy jogszabályt foglaljon magában, mely bizonyos jogi viszonyban követhető legyen ; 2) hogy azon jogszabály józan legyen, sem a természetes igazsággal, sem az irott törvénynyel ne ellenkezzék a). Külső kellékei: 1) szabad, nyilvános és jognézetből támadt tettek. 2) Ezeknek egyenlősége, tartós és szakadatlan gyakorlat utján, hogy a szokás a közvéleménynek nyilatkozataként tekintethessék. Hogy ez csak hosszú időn át létesülhet, az bizonyos; de az idő tartamát meghatározni nem lehet, elég, ha a szokásos szabály már átalánosan követtetik, tekintet nélkül az időre, melyen át alakult, b) Magának a törvényhozó hatalomnak megegyezése is csak annyiban kívántatik , hogy a szokás ellen ne nyilatkozott légyen. —A szokást, ha a biróság előtt tudva van, bizonyítani nem kell, de igen is, ha a szokás nem átalános, hanem bizonyos területé vagy osztályé. a) I. a fennebbi §-t. — Verb. előbb. 10. 5. 6. §. az időt is meghatározza, de az nem követtetett, mert méltán kétkedni lehet az időszámitás kezdete felett, a mit aligha lehet megfejteni. — 6) u. o. 7. §. és a mit ott Verbőczy átalánosságban mond, a mellett az idő iránti tana feleslegessé válik. 23. §. V e r b ő c z y hármaskönyve; keletkezése, tekintélye és felosztása. Második Ulászló gyenge kormánya alatt az igazságszolgáltatás annyira sülyedt, hogy a peres felek a bíróságokat fegyveres erővel is megtámadták ; némelyek uj, mások régi törvényekre, mások ismét a szokásra hivatkoztak, és a birák önkénye felett a panasz átalános volt. a) Az ország rendjei e bajok orvoslására az ország törvényeinek és törvényes szokásainak egybegyűjtését elhatározták, és e munkát először Ádám itélőmesterre bizták b) , később az egész királyi táblára c), mig végre maga a király Verbőczy Istvánt bizta meg, ki azt teljesité az u. n. Hármaskönyv szerkesztésével d). E munkát az 1514-ki országgyűlés számos törvénytudók által megvizsgáltatta, jóvá is hagyta, e) megerősítette aztán a király is, de halála bekövetkezvén, a megerősítő oklevél sem pecsétet, sem hirdetést nem nyert./') A szerző tehát, ne hogy munkája elvesszen, 1517-ben azt Bécsben kinyomatta, hazánkfiai pedig vették, olvasták, használták, nem sokára pedig a törvényszékek is vezérkönyvül el3