Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)

I. Általános rész

24 visszaállíttatnak, de a közhitei, a jogfolytonosság' és a helyzet szükségei által igényelt pótlásokkal." Az öröklésre nézve az 1852. nov. 29-ki pátens rendeleteit megszünteti; ezek helyébe az ősiségét eltörlő 1848:15. törvényczikkhez idomitott ujabb öröklési rendet állit fel. (2. §.) A kir. adomáuyos és nem adományos, fi- és leányági javak, és az ezekből származható jogviszonyok közti különbséget, a negyed és hajadoni jogot az 1848: 15. t. cz. szellemében megszünteti; de a hitbizományi a vele kapcsolatban lévő hajadoni joggal együtt érintetlenül hagyja. (3. §.) A végrendelet külkellékeit, a végrendelkezési jogot, felállítva a törvényes osztályrész (köteles rész) jogát, és azt még az élők közti szerződéseknél is behozva (4. 8. §. 5. 6. 7. §.), a végrendelet nélküli öröklést némileg előbbi törvényeink szellemében (9—12. §.) szabályozza; a közszerezményi jogot saját törvényeinkre visszavezeti (13. §.) ; a hitvesi öröklést meghatározza (14. §.); az özvegyi öröklést, özvegyi jogot honi alapjaikra visszahelyezi. (15—17. §.) Az u. n. caducitásokbani öröklést csupán a szent koronának tulajdonitja. (18. §.) Az 1852. nov. 29-ki ősiségi pátens 5. és 6. §§-aiban foglalt eseteket kivéve, a végrendelkezési és öröklési jogot az örökhagyó halálakor fennálló törvényekhez köti, az 5. és 6. §. értelmében letett végrendeletek hatályát, úgy szintén az eddigi osztrák törvények vagy rendeletek alapján keletkezett, vagy elenyészett öröklési vagy özvegyi jogokat érintetlenül hagyja. (19. §.) Az 1852. november 22-ki pátens többi részeit ideiglenesen fenhagyja, oly megjegyzés mellett: hogy a hol az 1852. september 16-án kelt polgári perrendtartásra, általában az eljárásra vonatkozik, ott az ujabb magyar alaki törvények értendők (20. §.). Fentartja továbbá az ausztr. polg. tkönyv mind azon rendeleteit is, melyek az 1855. deczember 15-ki telekkönyvi rendelettel kapcsolatban állván, a telekkönyvek tárgyát képező valamely dolog szerzése, vagy elidegenítése módjait meghatározzák (21. 156. §§. c.) A vallási különbségből kifolyó, az ausztr. törvények alatt bövitett polgári magánjogokat jelen állapotukban meghagyja (22. §.). Végre kijelentetik, hogy az ész szüleményei is oly tulajdont képeznek, mely a törvény ótalma alatt áll (23. §.). Az országbirói értekezletben felállított szabályoknak és némi tekintetben csupán elveknek részletes megismertetését az illető jogviszonyoknál adandjuk elő. Itt azonban figyelmet érdemel, hogy miután az osztrák polg-. törvények uralma alatt keletkezett jogviszonyokat, szerzett jogokat a keletkezésük, illetőleg szerzésükkor érvényben volt törvényes szabályok szerint kell megbírálni, az ausztriai köz. polg.