Suhayda János: A magyar polgári anyagi magánjog rendszere az országbírói értekezlet által megállapított szabályokhoz és azóta a legújabb időig hozott törvényekhez alkalmazva (1874)
II. rész. Vagyonjog
160 Végre az örökvallás gyakran kir. jóváhagyással is megerősíttetett, és az által az addig csak névszerint örökös jog valóban örökössé válhatott r). a) De voltak az örökvallásnak más átruházások is tárgyai, mint a csere, beirás hiv szolgálatokért (inscriptio propter fidelia servitia), peralku (transactio), melyek szintén felvallattak. Ezekről a köv. §§-okban. — bj íl. 13. — c) Dec. 44. ad invalid. fass. ex praejud. — dj Dec. 47. u. o. és 1723 : 39. — ej 1729: 24. - fj 1688 : 13. — g) 1723: 39. — h) 1723 : 47. 4. §. — i) Dec. 26. ad dandam stb. Dec. 12. ad reluit pignor. Comit. — Tc) I. 58. 1. §. 59. 1. 9. §. — l) I. 69. — Szokás volt az örökvallásban az okokat is felsorolni. — m) De az eladó hűtlensége miatt csak a tettleg birtokában volt javak estek el; a nem ilyenek pedig várandóságnak (jus virtuale) tekintettek. I. 27. 1. §. — n) a 66. 67. §. — o) Alább a 332. §. — p) Ezekről mint a cserénél peralkunál is sokszír szükséges kellékekről alább a 149. 141. §. — r) Ekkor a jószág birtoka örökvallásra nyert kir. jóváhagyáson alapult, 130. §. 136. §. Az örökvallás felbontása, különösen a jogsérelem. Az örökvallás felbontatott érvénytelenittetett jogsérelemből, az élőin tés elmulasztásából és a megintés mellőzéséből a). Jogsérelemnek honi törvényeink szerint kiemelt jelentősége nem más, mint a rövidség, melyet valaki a törvényes ősi örökségben okozott, eladás, elidegenítés által b). Jogsérelemről csak az panaszkodhatott, ki a sérelmet okozóval vérrokon volt, és csak akkor, ha a szóban levő jószág ősi volt c) ; mivel szerzeményéről kiki szabadon intézkedett; zálog, egyébként múló birtok felett pedig jogsérelem hiánya miatt az örökvallás mindig megállott d). Továbbá csak az emelhette e panaszt, a kit az öröklés rendje illetett, tehát a fiú atyja éltében, a mellékrokon egyenes örökösök létében e keresettel nem birt e); valamint az sem, a ki atyja vagy testvére vallását maga vallásával megerősítette, vagy az eladási árból osztozott f). Es midőn az eladott ősi elégséges szerzemény által pótoltatott, sérelem fen nem forgott g). A szükséges elkerülhetlen örökvallást felbontani nem lehetett, ugy az okszerűt sem, ha azt a törvényszékek ilyennek találták ; ilyen volt pedig: ha p. o. valaki az eladott jószág árával hasznosabb ősit zálogból kiváltott, vagy a pénzt ősi javakba hasznosan beruházta, ha önvétke nélkül elszegényedvén máskép élni nem birt, ha a nemesi felkelés, vagy el nem kerülhető perek költségeit máskép nem pótolhatta ; vagy a midőn csak peres jogát adta el; és hasonlók. De nem volt az Örökvailás szükséges és menthetlen: ha a szegény vétkes
