Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

- 56 — rába. S mit láttam itt a független Magyarország fővárosában ? Egy citadellát, mely meg van rakva idegen katonasággal, s felszerelve számtalan ágyukkal, melyek segélyével a hatalom titeket azonnal halomra lövethet, mint 1848-ban, mihelyt oly vágyakat mertek táplálni, melyek az övéivel nem egyeznek. De még ennél is lesújtóbb benyomást tett.rám az, mit az önálló Magyarország fővárosának főterén láttam. — Egy szobrot pillanték meg itt s gondolám, hogy ez bizonnyal az igazságos Mátyás szobra, a nagy királyé, ki ez országot oly dicsövé s hatalmassá tette. Közöltem kisérőmmel e gyanitásomat. — Nem uram — válaszol amaz — mi nagyon szegények vagyunk; Mátyás királynak még nem emelhettünk szobort. — De hát ki volt ez a jeles férfi — kérdém — kinek emlékét minden szegénységetek mellett siettetek ércszoborral örökíteni, még mielőtt Mátyás iránt leróttátatok volna a hála adóját ? — Hentzi generális — válaszol a kérdezett. — Hentzi generális — gondolám — Hiszen, erről nekem soha sem szóllottál, pedig körülbelül megismertettél szabadsági küzdelmetek minden kiválóbb harcosával j hogy van az, hogy a nagy, a dicső Hentzi generálisról, egy szóval sem emlékeztél meg; azon egyetlen férfiról, kinek emlékét egy nagyszerű ércszoborral örökiték meg Magyarország fővárosában. Kisérőm körülményesen beavatott a nagy Hentzi s ércszobrának történetébe. Megtudtam általa, hogy ezen ércszobor azon férfi dicsőségét hirdeti, ki a magyar alkotmány s a magyar nemzet ellen harcolt, ki a népjog s az emberiség legprimitivebb parancsait lábbal tapodva, őrült vakmeré-