Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 57 — nyében nem átallotta Buda-Pestet minden ok nélkül halomra bombáztatni,söt vandali pusztitási dühében anynyira vetemedett, hogy a Buda-pesti lánchid, azVjabbkori épitészete remekmüvének felpörzsölését is elrendelte. Barátom, a Hentzi monumentum ott fent a Budai várban fennhangon hirdeti a világnak Magyarország megaláztatását. Az önálló, az alkotmányos Magyarországnak nem szabadna tűrnie, hogy saját fővárosában fényes emlékszobor hirdesse annak dicsőségét, ki vétkes merénnyel megtámadta a magyar nemzetet s a szentesitett magyar alkotmányt. S ha még is türi s nincs bátorsága felszóllalni ellene, akkor ki merem mondani: hogy szivéből kihalt a nemzeti öntudat! IX. Másnap búcsút vettem Amadétól. Ö visszatért Francziaországba, hol reá annyi küzdelem után — bár nem elveinek diadala — de legalább némi kárpótlásul szerelem és boldogság várakozott. Egyedül, barátok, elvtársak nélkül állottam hazámban, de lelkemben szilárdon állott az elhatározás, megküzdeni azon politikával, melyet hazámra nézve károsnak és veszedelmesnek ismertem föl. Elszigeteltségem, gyöngeségem tudata nem csüggesztett el. Bátorságot és erőt meriték az ügy nagyságából. Éreztem azonban, hogy egy két társra és szövetségesre okvetlenül szükségem lesz, kikkel az eszméket baráti bizalommal megvitathassam, s a jövendő küzdelmek napjaiban véleményt, nézetetcserélhessek. — De hol találok elvrokonokat ? Mióta visszaérkeztem hazámba, nagyon kevés meg-