Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

- 55 — Atyám megadta feltétlen beleegyezés ét. Jer azonnal! Henriette. — Tudod-e — mond Amadé, miután őszinte örömömet nyilvánitám ügyei, ezen nem várt szerencsés fordulata fölött — Tudod-e, hogy már e levél vétele előtt föltett szándokom volt holnap okvetlen haza utazni ? — S mi birt e gyors elhatározásra ? — En főleg oly célból jöttem ISI agyarországra, hogy közvetlen érintkezés utján alaposan megismerkedjem e nemzettel, hogy megítélhessem, váljon fog-e még valaha szerepet játszhatni a szabadságért s elöhaladásért küzdő nemzetek sorában ? — Ma befejeztem tanulmányomat, célom el van érve. S mi ezen tanulmányaidnak eredménye ? — Félek, hogy megbántalak. — Vélemény nyilvánítás által? — Soha. — Tehát én azon meggyőződésre jutottam, hogy Magyarország lejátszotta mindenkorra szerepét. — S miből következteted ezt? — Abból, mert nincs benne nemzeti öntudatIgen, barátom, ez szent meggyőződésem, s azért nem átallom nyiltan kimondani. Mindjárt bebizonyitom állításomat. Lapjaitok fennen hirdetik, hogy ti már most egy önálló, független, alkotmányos, szabad nemzet vagytok; minden vágyatok, minden kivánságtok teljesedett. Tudom, hogy azok, kik mondják, maguk sem hiszik, de hogy elmondani lehet, ez már magában véve eléggé mutatja, mennyire sülyedtetek. Én ma elkéstem légyottunkról, s igy nélküled valék kéntelen kirándulást tenni a környékre. — Egy kiséröt fogadtam,hogy vezessen föl Buda vá-