Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 54 — — A nemzeti alkotmányra felesketett magyar honvéd hadsereget ? — Minek azt felesketni? Hát nem elég a király esküje? — Azt egy szóval sem mondtam. Nem vagyok bolond hogy mondjam. Hát ha Ráth Károly meghallanáHanem azért óhajtanám édes bátyám, mert az igy van szokásban minden igazi alkotmányos országban s mert a nép ügyét és szabadságát soha sem árt minél több garantiákkal s védfalakkal körül foglalni. És végre mert arra is van példa a históriában (pedig ezt a részét nem is lehet meghamisítani, mert még minyájan emlékszünk reá) hogy valamely fejedelem, valamely országban nem tartotta meg azt szorosan a mire megesküdött. Vagy talán azon tant akarjátok ti újra proclamálni, mely ezelőtt 1000 évvel sem talált már többé hívőkre, hogy t. i. a fejedelmek csalhatlanok és félistenek. Sőt még utódaik iránt is kezességet akartok vállalni, hogy tökéletesek és minden absolutisticus hajlamoktól menttek lesznek ? — Hagyj békével, Te túlzó fantasta vagy. Veled nem lehet beszélni. Ez volt utolsó párbeszédem nagybátyámmal. Ezóta ha csak távolról megpillant, fut előlem mint az ördög a tömjénfüsttől. — XIII. Midőn estve lakásomba léptem, Amadét már honn találtam. Bőröndéinek rendezésével volt elfoglalva. — Mit művelsz ? kérdém. — Holnap visszautazom Párisba — mond, s e szavakkal egy levelet nyújtott át, mely csupán e két sort tartalmazá: %