Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 53 — és általánosabb foglalásokat. Én tenni is akarok. Az oppositionak nem csak az a hivatása kimutatni,hogy a mit ti tesztek rosz, káros, veszedelmes. Hanem meg kell ragadnia a kezdeményezést a cselekvésben, a teremtésben. Elől kell lebegtetnie mindenből és mindenben az ujitás, az átalakitás, a gyökeres reform zászlaját. — Öcsém, darázs fészekbe nyúlsz. Ne gondold hogy ez igy fog maradni. Majd találunk mi módot az oppositio megzabolázására. — Tudom én ezt. Az nem is lehet máskép. Mert rosz ügyet csak erőszakos rendszabályokkal lehet támogatni s egy ideig fentartani. Az 1848-ki kormány bezzeg nem félt az oppositiotól s nem szorult sajtóperekre. — S mit akarsz elérni mindezzel ? — Bukástokat. — Kis ember vagy te ehez öcsém. — Igaz hogy kis ember vagyok, de az igazság oly hatalmas fegyver hogy kis ember kezében is veszedelmessé válhat. — De öcsém; hiszen munkánk még nincs is befejezve. Várdd be a végét és azután itélj. Hiszen mi is azt akarjuk a mit ti, csakhogy nem megy az egyszerre nem szabad a dolgot elhamarkodni. — Négy szem közt ezzel állótok ti elő mindig, ha végkép kifogytatok már az argumentumokból. De anyit már magam is értek a dologhoz, hogy rosz alapra nem szabad házat épiteni, máskép összeroskad mint a lipótvárosi basilika. — Hát tudod-e, hogy ha az ellenzék szerényebben viseli magát, még idővel talán valami uton módon, valami honvéd hadsereg félét is sikerülne kieszközölnünk?