Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 52 — másként fogsz beszélni. Mert lásd én téged mindig okos embernek tartottalak. Sokszor gondoltam is reád. Valóban gyakran eszembe jutott, hogy az ilyen magadféle fiatal tehetséges erőnek milyen jó hasznát lehet most itt nálunk venni. Meg lehetsz győződve hogy gondom lesz reád. — Sose fáraszsza magát kedves nagybátyám. Nagyon csalódott bennem. Én nem vagyok okos ember* Én azon fantasták közé tartozom, kik nem elégszenek meg azzal, ha maguknak kenyerük van, hanem főleg arra néznek hogy a hazának jusson valami. Tudom én hogy önöknek nagy pártjuk van. Nem az ügy, hanem a kenyér kedveért. Lekenyerezték a félországot. Nem mondom hogy épen pénzzel; de van annak ezer meg ezer neme, az emberek ezerféle gyöngéi és hiúságai szerint. Kit hivatallal, kit csillámló czimmel, ranggal, arany sarkantyúval, kit hizelgéssel, édes, ámitó szavakkal, protectioval s. a t. De az egész országot nem kenyerezhetik le. És ezért remélem én hogy uralmuk rövid tartamú lesz. Mert önök pártját csak a lekenyerezettek képezik. A pecsovicsok, az elámitottak és azok kik megtagadják meggyőződésüket egyéni előnyök kedveért. De a nép soha sem fog megbarátkozni az Önök által teremtett állapotokkal; mert érzi ösztönszerűleg hogy azok romlását eszközlik s mert az ember természetében fekszik hogy saját ösztönéből csak jó ügy mellett lelkesül. — Talán csak nem akarsz te is az oppositiohoz csatlakozni ? — Ez feltett szándokom. Csak hogy én egy lépéssel tovább akarok menni. Én nem vagyok egészen megelégedve a mostani ellenzékkel. Eddig csak a theoriák kopár mezején mozgott. Ezért nem tett még eddig nagyobb