Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)
— 41 — családi ügyei közzül s 1867. Augustus közepe táján csakugyan útra keltünk Magyarország felé. Utazásunk közben meg kellett ismertetnem Amadét, Magyarország viszonyaival, állapotával, múltjának s különösen utolsó nagyszerű forradalmának történetével. A forradalom történetéből legmeglepőbbnek találta azt, hogy miként birta egy oly elvtelen ember, mint Görgey ki ingatagságának a nemzeti ügy iránt már számos jeleit adta, a nemzet bizalmát oly mérvben kivívni, hogy aggodalom nélkül adta kezeibe sorsát, egész hatalmát. — Magyarországnak — válaszolék — egyik föbaja és szerencsétlensége a tekintély imádás. Ha valakinek egyszer sikerül a nemzet tetszését és méltánylását, valamely uton módon megnyerni, azt azután vak bizalommal s minden ellenőrzés nélkül követi mindenhová — s igy történik, hogy általok gyakran az örvénybe és végveszélybe vezettetik. Ezen sajnos hibánknak köszönhetjük a Világosi válságot épen úgy mint a mostani alkotmány alkut, mely szerintem még amannál is sokkal gyászosabb. Bécsből gőzhajón folytattuk utazásunkat Pestig. Midőn Komárom előtt elhaladtunk elbeszéltem neki mily nevezetes szerepet játszott e vár a függetlenségi háború alatt. — Látod barátom — szólék — Magyarország 1848-ban Világosnál csak eladva lett, — de itt Komáromnál eladták s egyszersmind eltemették. S nem levén bátorságom e várhoz kapcsolt gyászos események részletes ecsetelésébe bocsátkozni, egy épen ez időben megjelent történeti müvet vettem elő kézi bőröndömből, melyből a következő fejezetet ol vasám fel:
