Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 34 — hazáját s nemzetiségét az idegen elnyomók ellenében mint politikai ellenlábasai. Az teszi a pecsovicsot a természet legundokobb szörnyetegévé, hogy ő nem csak a szabadságnak és előhaladásnak esküdt ellene, hanem ellensége egyszersmind saját nemzetiségének s mindig kész eszköz az idegen hatalom kezében nemzete kiirtására s megalázására. A pecsovics jelleme, csodálatos vegyüléke a gyávaságnak, önzésnek és alávalóságnak; az álokoskodás és ámitás tekintetében pedig az ókori pharizeusok e Loyala féle jezsuiták kontárok, jámbor szentek voltak hozzá képest. Szivébe nincs egy sziporka érzék a jó, igaz és nemes iránt. A szabadság, az előhaladás, a népboldogság eszméi előtte agyrémek. Ő nem ismer sem hazát sem nemzetet, nem lelkesül semmiért, nem szeret semmit — csupán nyomorult „én"jét. Ezért minden percben kész elárulni hazáját, megtagadni jótevőjét, bitó alá hurcolni testvéreit. Forgassuk hazánk történetét s minden lapról, melyen egy nemzetünket ért gyászeset van feljegyezve, egy pecsovics undok váza fog felénk vigyorogni. A pecsovicsok képezik azon sötétben és rejtett utakon, a cselszövény, ármány, hitszegés, alakoskodás, minden fegyvereivel és eszközeivel működő fekete serget, mely Magyarország önállási és szabadsági vágyait minden időben és minden alkalommal meghiusitotta. Félelmesb elleneikkel szemben legkedveltebb fegy vérük a szellemi orgyilkosság, melyet minden alkalommal nagy szerencsével tudtak kezelni. Valamint eszményképeik a jezsuiták — kiket azonban százszorosan felülmultak és elhomályosítottak ugy a pecsovicsok is csak ritkán mutatják magukat va-