Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 27 — tett. Mert Franciaországban ezentúl nincs maradásom. Életem itten végkép haszontalan, mert nem látok magam előtt célt és kilátást. Azon ragyogó vezércsillag, melynek fényét eddig mint egyén és mint hazafi, ifjúi lelkesedéssel és bátor elszántsággal követtem, sürü homályba borult. Kibujdosom Austrália valamely távol, ismeretlen szigetére! Érzem hogy csak ezen eszme képes megmenteni a végső kétségbeeséstől — az öngyilkosságtól. Átláttam hogy még jobban felizgatnám beteg lelkét, ha ezen utolsó megkedvelt ábrándja ellen küzdenék. — En is veled megyek — válaszolám tehát, ugy vélekedvén hogy látszólagos beleegyezés mellett legsikeresebben hiusithatom meg szándokát, melyet egy szenvedő lélek múlékony beteges ábrándjának tartottam. E politikát Deák Eerenc a haza bölcsétől és pártjától tanultam, kiknek szintén csak oly módon sikerült a 48-ki dicső alkotmány megbuktatása, hogy mindvégig teli torokkal kiáltották: hogy hiszen ők is épen csak azt akarják keresztül vinni! Amadé fölötte megörült ajánlatomnak s lázas sietséggel látott a szükséges előkészületek megtételéhez. Ezentúl nem lehetett vele egyébről beszélni, mint kedvenc tervéről, az utazási módozatokról s a boldog austráliai szigetekről. Én mindenféle ürügyök alatt napról-napra, hétrőlhétre halasztottam az elindulást -— de végre meg kellett volna adnom magamat, ha egy szerencsétlen véletlen elő nem mozditja titkos szándokomat. Néhány nappal az utoljára és véglegesen megállapított elutazási határidő előtt forró lázrohamok lep-