Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 26 — — Mint ilyen s csakis mint ilyen kértem öntől leánya Henriette kezét. Diplomatiai szolgálatát nem kerestem. Annak nem vehetem semmi hasznát. Mert eszközölné ki bár részemre-a legfényesb állást, a ministerelnökséget, kéntelen volnék azt — a jelen kormány alatt — undorral és utálattal visszautasítani. Morisson nagy szemeket meresztett reám, aztán homlokát kezdte dörgölni, miközben nagy léptekkel járt föl s alá szobájában. — Mi félreértettük egymást uram — mond végre hozzám közeledve — bocsánatot kell kérnem öntől. Én tisztelem s lelkem mélyéből becsülöm Hoche Amadét a szabadelvű jeles irót, ki rendületlenül ragaszkodik magasztos elveihez és szivének szent hitét, lelkének meggyőződését senkiért és semmi áron föl nem áldozza, de mint atya, leányom jövőjét inkább látnám biztositva Hoche Amadé, a magasrangu kormányhivatalnok kezeiben. Ezzel vége volt a conferenciának. XIII. Ezen szavai után Amadé visszaesett elébbi tompa mélaságába. Nem akartam további faggatásokkal zaklatni, inkább saját gondolataim és combinatioim által egészítettem ki azt, mi elbeszélésében még homályosnak é zavartnak látszott. Rövid idő múlva Amadé mintegy erőszakkal bontakozott ki az öt ostromló kinos gondolatok rohama alól s hozzám lépve hévvel ragadta meg kezemet. — Ezért hívtalak hozzám — mond — hogy elbeszéljem neked mindezt s búcsút vegyek tőled, az egyetlen embertől, ki engem igazán és őszintén szere-