Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 25 — hivatal! köztünk csak Henriettéről lehet szó s kivüle semmi egyébről! — Ne heveskedjék öcsém. Mindjárt kimagyarázom magamat. En ismerem az ön és tisztelt atyja, az államtanácsos ő exciája közt fenforgó feszült viszonyt. Tudom, hogy ez sajnos félreértésekből támadt, melyeket egy ügyes diplomata mint én — könnyen kiengesztelhet. En beszéltem atyjával uram, határozottan s egyszersmind szokott finom diplomatiai ügyességgel. Előadtam neki az ön helyzetét — Helyzetemet ? Mit tud ön az én helyzetemről ? — Azt tudom uram, hogy ön — ha azon sajnos súrlódások folytán meg nem hasonlik atyjával — jelenleg fényes tehetségeinél fogva, kiváló állást foglal el a kormány körében, — mig igy tolla után kéntelen — bár tisztességesen, de szerényen megélni. Fogyni éreztem türelmemet; de erőszakkal levivtam fellázadt indulatomat. — Tehát ön azon fáradozott — kérdém — hogy valamely fényes kormány-hivatalt eszközöljön ki részemre ? — Es nem sikertelenül, tisztelt barátom — válaszolt Morisson undok vigyorgással — csak halgasson ön végig s aztán Ítélje meg, ha nem igazoltam-e fényesen, ez alkalommal is diplomatiai tehetségemet ? — Nekem semmi közöm ön diplomatiai tudományához — kiálték kitörő haraggal — ön feledte, hogy ily kiküldetés teljesítéséhez mindenekelőtt az illető megbizása és beleegyezése szükséges. En nem mint az államtanácsos ő excjának fia jöttem önhöz, hanem mint Hoche Amadé az iró, ki tolla után — hogy saját szavait használjam — szerényen bár, de tisztességesen bir megélni.