Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 24 eseteknél szokásban van. Legyek tehát türelemmel kéthárom napig, melyek elteltével, ha újra megkeresem, határozott és döntő válaszszal fog szolgálhatni. A legkinosabb remegés közt töltém e három napot. Morisson — midőn újra jelentkeztem nála — örömtől sugárzó arccal fogadott. — ön boldog ember, uram — mond — önnel minden ember rokonszenvez. Nőm s minden rokonaink nagy örömmel vettek tudomást ajánlatáról. Lányom pedig (itt az öreg hamisan mosolygott, mely mindinkább fokozódott, mig beszéde vége felé valóságos íulszakitó hahotába ment át) lányom pedig — no tudja ő engedelmes leány lesz, mint ez hasonló eseteknél szokásban van. Az öreg rút hahotája mennyei harmónia, szeraphok danája gyanánt hangzott füleimben. — Sőt arról is biztosithatom — folytatá Morisson erőszakkal elfojtva nevetési rohamát — hogy édes atyja, az államtanácsos ö exctiája is egész szivböl örvend ezen egybekelésnek. — Hogyan! atyám! — Igen is; he he — ez meglepi önt ugy-e bár ? No még jobban meg lesz lépetve édes öcsém — remélem nem veszi rosz néven, e bizalmas elnevezést; ez nálunk hasonló eseteknél szokásban van. Mondom; még nagyobb lesz meglepetése, ha megtudja, hogy Henrietten kiviil — ki — szerénytelenség nélkül mondom — a Faubourg St. Germain legkevélyebb szépségeivel bátran versenyezhet — még ráadásul egy olyan hivatalt kap ön, mely befolyás és jövedelemre nézve felér a legfényesebb hozománynyal. — De uram! nekem nem kell egyáltalán semmi