Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 23 örökös szerencsétlenség és szenvedés dermesztő fagyához szokott szívem, nem lesz képes ennyi öröm boldogító érzetét elviselni. Gyönyörű holdvilágos éj volt. S.'tálni mentem a Szajna partjaihoz s véletlenül ngj^anazon helyre értem, hol néhány héttel ezelőtt a jeges hullámok közé akartam magamat temetni. Ki hinné hogy ily kis hézag választja el gyakran a legvégsőbb kétségbeesést a legnagyobb beldogságtól! - Isten hozzád politika ! — kiáltók — Isten hozzád örökre te alakoskodó, csalfa, kétszínű, szívtelen fúria! mely szivünk vérével, lelkünk nyugalmával, életünk boldogságával táplálkozol. Nem akarlak többé ismerni soha ! Te nem az igazságot, nem a hősöket és bátrakat pártolod, hanem a gyávákat, zsarnokokat és esküszegöket! Vérpadra cipeled az eltapodott népjog védelmeért küzdő dicső bajnokokat, vagy örök börtönre, kínra és nyomorra kárhoztatod s a durva önkénynek, hitszegésnek és árulásnak nyújtod a siker koszorúját. Lemondok rólad örökre! Mert hiszen küzdelmem, önfeláldozásom ugy is céltalan és haszontalan mindaddig, mig a nép erejének s mindenhatóságának öntudatára nem ébred s hűtlen hivatalnokai, az őt elnyomó kormányoktól visszaköveteli elorzott jogait és hatalmát. Elhatároztam, hogy másnap megkérem Henriette kezét. Az öreg Morisson nagy előzékenységgel fogadott s biztosított, hogy neki nincs semmi kifogása ellenem. Ellenkezőleg, rendkívüli mértékben birom tetszését, szeretetét úgy, hogy ha a dolog létrejötte csak tőle függne, már most is bátran bevégzett ténynek tekinthetném. Hanem természetesen még egyéb tényezőkkel is kell értekezni; leányával, nejével; rokonaival, mint ez hasonló