Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 21 kiragadni magamat azon mély szellemi apathiából, melybe az anyagi szenvedések döntöttek. A szépirodalmi szakmára adtam magamat. Érzelmes beszélyeket, szerelmes verseket, tárcákat kezdtem irni álnév alatt. Elárasztottam dolgozataimmal a legkülönnemüebb pártállási! lapokat. Egy irodalmi ellenségem azonban reám ismert irályomról s irtózatos zajt ütött, hogy ime nézzétek, ilyen jellemtelen elvtelen emberek az_okaz ellenzékiek. Ezelőtt kígyót, békát kiáltott a kormányra smost nem átall álnév alá bújni, hogy pár forintnyi jutalomért a legszélsőbb kormánylapok hasábjait gazdagítsa. Ily nyomorú taktikát követnek e szolgalelkü bérencz irók minden alkalommal. Részökröl nem tartják bűnnek, ha a hatalom mosolyáért s asztalának gazdag hulladékaiért áruba bocsátják lelküket, meggyőződésüket és segédkezet nyújtanak hazájuk megalázására, elárulására; de ha egy szabadelvű iró, kit a kormányon levő liguák mindennünnét kiszorítottak, mindenétől kifosztottak egy közönyös beszélykét ir valamely más irányú lapban, hogy annak dijával gyötrő éhséget csititsa — úgy ezen jellembeli nyomorékok és erkölcsi koldusok nem átallanak a közönség fóruma elé lépni s a nép igazlelkü fiát elvtelenséggel vádolni! Ekkor kiléptem újra nyilt homlokkal s leeresztett sisakkal a régi küzdtérre, hogy megvédjem megtámadott becsületemet. Elbeszéltem egész történetemet, Elmondtam hogy a kormányon levő hatalom végkép tönkre juttatott. De én elvemhez, meggyőződésemhez mindig hiv maradtam. Igaz, hogy beszély eket, tárcákat, leveleket irok minden lapnak, mely megfizet értök; még a kormánylapok részére is. És épen ez mutatja mily szilárdul ra-