Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

- 14 De elmondhatjuk azt mit mások sokszor husz, harminc évi szoros összeköttetés után sem mondhatnak t. i. hogy valóban ismerjük egymást. Jöhet és jöni fog oly idő, midőn szükségem leend egy barát segélyére, azon esetben számitok reád, mert téged tartalak egyetlen barátomnak e világon. Mondanom sem kell, hogy te is számot tarthatsz reám bármikor és bár mily esetben. Én teljes öntudatában vagyok azon ve szélyeknek, melyek itt minden oldalról fenyegetnek. Ismerem ellenségeim óriás erejét, véghetetlen hatalmát. Tudom, hogy én hozzájok képest egy porszem vagyok. Azt is tudom, hogy ök, kik minden anyagi erö k s ha talom birtokában vannak, nem fogják méltóságuk alattinak tartani, ellenem az ármány, a rágalom, az alattomosság minden eszközeit alkalmazni, hogy annál gyorsabban, annál biztosabban elnyomjanak és eltiporjanak. De én számot vetettem magammal s el vagyok készülve a legnagyobb fájdalmakra, a legkinzóbb szenvedésekre, a legembertelenebb üldözésekre. Mert azt tartom, hogy egy férfinak azon elvért, melyet szentnek, igaznak s a népre nézve egyedül boldogitónak elismert, minden percben késznek kell lennie érette boldogságát, mindenét, szivének utolsó csöp vérét feláldozni. Most még csaknem egyedül és magamra hagyatva állok hazámban, melyet a hosszú szenvedések elcsigáztak, s a corruptio és a nép butitására és ámitására célzó rendszabályok csak nem minden szellemi ruganyosságától, minden nemzeti önérzetétől megfosztott. De példám utánzásra fog lelkesitni másokat is. Ha engemet megsemmisítenek, helyembe százak, ezrek fognak lépni, s én áldani fogom sorsomat, ha sikerülend az igazság és a nép ügyének diadalát — bármi csekély mérvben s bár boldogságomnak s életemnek diján — elömozditan i.