Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 15 XI. Két évvel ezen jelenet után vettem Amadénak fentebb közlött levelét, melynek folytán azonnal Párásba utaztam. Távollétem alatt Amadé élete a küzdelmek és viszontagságok szakadatlan láncolatából állott. Lapjában mindig erélyesebben kezdte ostorozni a kormány visszaéléseit, közegeinek corruptioját, zsarolásait. A tiszta szent meggyőződés által sugallt lelkesedés hangján követelte a kormánytól, hogy váltsa be végre százszor adott és százszor megszegett igéretét, adja vissza a népnek a gyülekezési, a szabad vélemény nyilvánitási jogot, a teljes sajtószabadságot. Kifejté, hogy a népnek joga van kormányától követelni, hogy becsületes, igazságszeretö legyen; követelni azt, hogy a nép által rendelkezésére bizott tömérdek eszközökkel ne teremtményei érdekeinek vagy egyéni céljainak szolgáljon, hanem azokat a nép sorsának ja vitására forditsa. Mert Isten nem azért teremtette a népeket, hogy legyen a kormányoknak kit kifosztani, adóztatni, butitani, kizsákmányolni, emberi méltóságából kivetkőztetni, hanem ellenkezőleg a kormány arra való, hogy a nép valódi érdekeit előmozditsa, ő a nép fizetett hivatalnoka s a népnek jogában áll őt hatáskörétől elmozdítani, ha hivatását nem teljesiti. A nép ujjongva fogadta az igazság ezen igéit, melyeket oly hosszú időn át nem szabadott hallania. A lap olvasó köre gyorsan szaporodott s a tévútra vezetett és elámított sokaságból napról-napra ujabbakat hódított meg az igaz ügy részére.