Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

- 13 — Ön ismeri? — Először látom életemben. — De hiszen imént nevét ejtette. — Néhány hét előtt — mond Amadé — egy arcképet láttam egy fényképész kirakatban, mely alá e név volt jegyezve: Morisson kisasszony. — S ön ezen csodaszépségü hölgyben azon fénykép eredetijére ismer? Meg vagyok győződve hogy ö az! S tudja mit gondoltam magamban midőn fényképét megpillantám ? Hogy ez az egyetlen nő kit szeretni képes volnék. Ez alatt Lendleyné befejezte az érkezettek szivélyes de kissé túlságosan szertartásos fogadtatását s a társasághoz visszatérve bemutatta újonnan jött vendégeit — Morisson ur és neje, Morisson Henriette kisasszony ! VIII. Nem feladatunk a két fiatal sziv ismeretségének s az abből fejlett szerelemnek minden phasisait regényírói körülményességgel ecsetelni. En csak keletkezésének s azon kegyetlen válságnak valék szemtanuja, mely a két nemes szivnek, egyesülésről, jövendőbeli boldogságról táplált minden reményét egy csapással végkép megsemmisítette. Még két hétig tartózkodtam Párisban, mely időt jobbára Amadé társaságában töltém. Ismeretségünkből csakhamar a legbensőbb barátság fejlődött. Gazdag szellemének, nemes szivének mindennap uj kincseivel ismerkedtem meg. Elválásunk alkalmával igy szólott hozzám: — Barátom, mi csak két hét óta ismerjük egymást.