Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 11 szegődik hozzá bérszolgának, átadja neki kincseit, aranybányáit, gazdag terményeit, hogy gazdálkodjék helyette, mert ö élhetetlen, nem tud bánni vele; reá e kis idegen hercegségre bizza sorsa és jövendője intézését, átadja neki gyermekeit, hogy csináljon belőlük osztrák harczosokat s inditson velők háborúkat az ő, e kis jelentéktelen hercegség érdekében. Igen; s e lealázó és megbecstelenítő szerepet az uszályhordozó és bérszolga szerepét már három száz év óta viszi ugyanazon nagy és hatalmas nemzet, mely 1849-ben fél Európa s az összes reactio ha,talmát letiporta s melyet csupán két vezérének égrekiáltó hazaárulása birt lesújtani. És ez nem mese ám! Meglátják tisztelt hölgyeim, megérjük még azt is, hogy e nagy nemzet elvállalja törvényesen azon kis jelentéktelen hercegség nevét, nyelvét sőt talán még — véghetetlen államadósságait is. Önök nevetnek? Azt hiszik, hogy ez merő túlzás? Szerencsére jelen van társaságunkban egy magyar! Mondja meg ö váljon nem szórói-szóra szent igazság-e ez ?! Ám cáfoljon meg ha bir. A terem egyik zugába rejtőzködtem. Szégyenpir futotta el arcomat. Ekkor egy fiatal ember lépett hozzám a mély sajnálkozás kifejezésével arczán s illedelmesen meghajtva magát eként szólitott meg: — Uram önt durván és kimélytelenül megsértették ; s miután- idegen, bátor vagyok azon esetre, ha elégtételt óhajt venni, önnek készséges szolgálatomat felajánlani. Én Hoche Amadé vagyok az „Avenir du peuple" szerkesztője. — Köszönöm szives ajánlatát, válaszolék Amadé kezét melegen megszoritva — azonban távol legyen tőlem kardot emelni ezen derék Jengyei hős ellen, ki ha-