Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

- 10 — — S kivált Franciaországban — folytatá Straznitzky — csak az akademicusok tudománya terjed-Xui? nyira, miszerint azt is tudják, hogy Magyarország sajátkép nem Ausztria, hanem ennek egyik provinciája vagyis jobban mondva gyarmata. — Tudtommal ön sem tagja még a tudós Akadémiának kedves báró — mond Lendleyné asszony bosszankodva. — Hjah a mi engem illet — viszonz Straznitzky — az egészen más! Én félig-meddig magyar vagyok, a mennyiben tudni illik fél lábom Magyarország földében pihen, — s ezt mondva azon mankóra mutatott, mely ballábának helyét pótolta. — Tehát Ön is honvéd volt? — kérdék többen. Csodálatos! E két név: Kossuth és honvéd még azokhoz is eljutott, kik Magyarországot névről is alig ismerik. Straznitzky egyszerre az est hőse lett. Az egész társaság figyelme feléje irányult. Közkivánatra a forradalom s abban vitt szereplésének terjedelmes ecsetelésébe kellé bocsátkoznia ; mit Straznitzky aféle katonaviselt emberek módjára épen annyi készséggel mint körülményességgel teljesitett. — Ah ez egy csodálatos ország! — kiáltott föl beszéde befejeztével — ennél különösebb földet és nemzetet az Isten nem mutathat fel egész világegyetemében ! — S miben áll ezen különössége? — kérdezék. — Hát képzeljenek magoknak tisztelt hölgyeim egy országot, mely majd akkora, mint Franciaország, melynek népe talán bátrabb de határozottan harciasabb ezénél, s ezen dicső ország, ezen hatalmas nemzet kikeres magának egy kis, jelentéktelen hercegséget, melyet Austriának neveznek, megfogadja azt urának, el-