Ormódi Bertalan: Pecsovics-világ Magyarországon : Történeti rajz a jelenkorból (1868)

— 8 Mert Amadé azt mit hazája iránti kötelességének tartott, nem rendelte alá semmi tekinteteknek még atyja az államtanácsos akaratának sem. Ezt mai idó'ben sokan rajongásnak nevezik, ezelőtt jellemességnek hivták. V. Még sokkal keményebb megpróbáltatások vártak reá. Amadé nem akarván atyja parancsszavára hajolni, kénytelen volt elhagyni szülői házát s a Quartier latin egyik, Istentől elhagyott zugába költözött. Itt kizárólag hivatásának élt. Egy lapot alapitott s hadat üzent a hazáját meggyalázó és demoralisáló kormánynak. Végkép megvált azon fényes mezbe burkolt, de sivár lelkű körtől, melyben eddig mozgott. A gazdagság és bőség fényköréből egyszerre a szegénység, a nélkülözés, az elhagyottság rideg göröngyére esett. De szabad volt, fiatal és teli tetterővel; mitől kellett hát tartania? Ezen időben Lendleyné asszonyság háza volt a szabadelvű irók s a törvényhozó testület ellenzéki tagjainak gyülhelye. Ez volt az egyetlen hely, hol Amadé olykor, ha kimerült fárasztó napimunkájából, szórakozást keresett. Én is itt ismerkedtem meg vele. 1863-ban volt ez január vége felé. Ezen estve örökké emlékezetes marad előttem. De különösen Amadé előtt, kinek szivében ekkor idézte elő egy más érdekesebb ismeretség az első egész benső életét megrenditö forradalmat — a szerelem forradalmát.