Ormódi Bertalan: Pecsovics naptár 1868-ra (1867)

— 93 — Kemény Zsigmond. Ki az a középtermetű, jól táplált alak, a szakálatlan, egészséges teli arczczal, ki amott düledező léptekkel vánszorog a Táczi utczán végig? A sokaságot, mely mellette fel s alá raj lik, észre sem veszi, itt-ott ismerős arczokon pihennek meg ábrándos kék szemei, kik nyájasan s hódolatteljesen üdvözlik. De ő ezeket sem látja. Nem bir tudomással mind arról, a mi körülötte történik. Talán most is a corpus jurist betűzi, vagy a keleti és mexicói kérdés megoldásán töri fejét? Ki birná ezt megfejteni? Feje majd jobbra, majd balra konyul. Látszik, hogy a benne felhalmozott bölcsesség és tudomány ez izmos vállakat is túlterheli. E férfiú báró Kemény Zsigmond, Pest Lipótvárosának követe, a„Pesti Napló" szerkesztője, a magyar hírlapirodalom czéhmestere, Danielik barátja, a hallgatás és kétségbeesés politikájának feltalálója. Kemény Zsigmond nem vérengző jacobinus, nem ál lamfelforgató; ellenkezőleg a legjámborabb, legszelidebb természet, mit képzelni lehet. Midőn Buda-Pesten a forradalom kiütött, akkor is ugyanazon szórakozott, ábrándos, ihlett arczczal sétált végig az utczákon. Márczius 16-dikán az újságokból tudta meg, hogy mi történt márczius 15-kén.