Ormódi Bertalan: Pecsovics naptár 1868-ra (1867)

A mákvirág- illatának, kivált ha alkonyáékor szívják be, azon csodás hatást tulajdonítják, hogy megrészegíti és elálmositja az embert. Keményt a gondviselés e növény természetével áldotta meg. A béke, kényelem és nyugalomszeretet annyira kitölti egész lényét, annyira bevette magát szivébe, szellemébe, minden izmába, hogy még czikkeinek olvasása is álmosságot, testi-lelki renyheséget idéz elő. Lehet, hogy czikkeinek ezen bűvös befolyása idézte elő azon léha, közönyös szellemet s szundikálási hajlamot, mely ellenállhatlan erővel nehezedik hazánkra. Barátjai és bámuiói (kik" leginkább a „Pesti Napló ' redactiójában keresendők) azt híresztelik, hogy e mélaság azon nyomasztó aggodalmak kifolyása, melyeket hazája jövője iránt táplál. Ezen aggodalmak keserűséget kevernek minden örömébe, minden pohár borába. Pedig Kemény különben minden mólasága mellett, vagy talán épen ezért lelkes barátja a jó hazai bornak: A külföldit sem veti meg. A champagni és malaga különös kegyben részesül nála. Honfibánata azonban lakmározás közben sem hagyja el. Valahányszor kiüríti poharát, mindannyiszor mélyen felsóhajt a hazáért. Hol az az érzéketlen kebel, mely ennyi szeretet, ennyi szenvedés látásánál meg ne induljon?! A haza előtte: minden! Ezért él, küzd, sóhajt, szenved. A jó bort és jó asztalt is csak azért kedveli, hogy magát épségben tartsa fön a haza dicsőségére. A rajongó szeretet rendesen féltéssel jár karöltve. Innét van az, hogy Kemény Zsigmond kiváltságot váltott a hazaszeretetre s nem szívesen látja, ha más is szeretni akarja a hazát. Ez különben nagyon megbocsátható. Oly véghetetle-