Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 60 — magasztos jellemét, megvallom: szégyenlettem volna álla­potomat megalapító kegyessége után újra terhelni, nehogy másoktól vonjam el kegyességét, kik azt ha nálamnál nem jobban, szintén úgy, vagy talán sürgetőbben érde­melhették meg. Hanem ily ajánlatnak, ily sziv- és jellem­emelkedettségnek, ily fölséges jótéteménynek már azért sem állhatok ellent, mivel szegény vagyok és valóban szű­kölködő', s mert — ha a mennyekből nem esik alá ily véletlen s éltető manna, talán bukásnak is indulok, az idő rövidsége miatt. Pirulok és szégyenlem magamat, de nemes ajánlatát elfogadom; elfogadom még azért is, mert egy mélyen tisztelt nőtől jön s hogy csak Kegyed­nek köszönhessem életem biztosítását. Noha Amerikától sem nem vártam, sem nem remél­tem bármit is, mégis ezt kellett választanom, hogy legyen egy hatalmas köztársaság, mely pártol s melyben gyám­ra, támaszra találjak, ha mozdulni akarok, mit Európá­ban az angolon kivül mindegyik hatalom megtagadott. Belőlem amerikai jellem vagy lelkület sohasem fog kifej­leni, mert szellemi, ügy viseleti és üzleti iránya gondol­kodásom modorával meg nem egyezik. S mégis, mióta leégtem, annyi szívtelenek közt találtam szives s pedig általam nem ismert emberekre, kik a magyarhozi hajla­muknál fogva első zavaromban önkénytesen segítettek s igy most nem érzek szükséget, de érzendenék fogyatko­zást, ha nincs Kegyed. — Sőt van itt egy gazdag ha­zánkfia, Fehérváry, ki 600 tallért kölcsönzött nekem kamatra; mivel azonban mindez csak ideig-óráig van adva, s mivel házammal együtt ültetvényem nagy része is leégett, legalább két évre van szükségem, hogy fel­üdüljek, stb. Már most mindent tud, kegyes grófném s bocsásson meg, hogy bajaimmal untattam, hanem oly nemes s ma­gasztos jellem, mint a Kegyéé, midőn ajánl: érez, s

Next

/
Thumbnails
Contents