Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 49 — A farm helyzete nem csúnya, söt nyáron kies is, s én mint római bálványimádó, az itteni úgynevezett babtista, presbiteriánus, methodista és quaker vallásbeliek közt térithetlen és javithatlan lévén, magányban élvezem a kezdó' gazda nyomorúságát, s mint megbukott nagysághoz illik: van egy taligám s egy lovam s még most csak ez utóbbit s a tyúkokat etetem s boszankodom, hogy ez utóbbiak nem tojnak. E mellett önmagamnak lévén szobalánya, óhajtom a lágyabb időt, hogy jövendő' élelmünkre dolgozni segithessek. Nem Inában voltam magyar miniszter, mert a pompát el nem felejthettem környezetemben, mivel lovászom, kocsisom, kertészem: ezredes (Katona Miklós); szakácsom, favágóm s mezei munkásom: kapitány (Dants); de ha beáll a földi munka ideje, akkor a magyar tábornokra jut a szakácsság kellemetes függelékével együtt; mert az itteni némberi erkölcs — noha tele van bibliai morállal, — még sem hiszi magát elég erősnek három nőtlen férfi körében az ördögnek ellent állhatni, már pedig házasodni, — hogy szolgáló leányt lehessen tartani, — kissé bajos, legfőkép őszszakálú Lázár barátomnak. — Mindenhol s minden kezdet bajos, úgy itt is, s talán kissé bajosabb kivált annak, ki nem fiatal, nem erős s a ki katonáskodáson kivül mást nem tanult; azonban a magyar közmondás szerint ezt is kikoplaljuk. Mit beszéljek az országról? Ez nagy s még többre törekszik, mire fekvése följogositja. Emberei hanyat-homlok rohannak az üzletbe s szájukban csak a „business"; de nincs közöttük rang, nincs európai felfogás szerinti osztály, bármily alacsony is. A pénz az itteni aristokratia s ez szintén kevély, ha nem kevélyebb az angolénál, s mivel a pénzt nehéz keresni, aristokratiája durva. — Az asszonyok, — ha képeikhez hozzá szokik az ember, — nem kellemetlenek, hanem modorukban, az angol divat 4