Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 45 — sem beszegődni, mert itt oly erényesek a nők. Itt meg kell az embernek házasodnia, ha azt akarja, hogy szakácsnéja és tehéndrabantja legyen. Ha majd elérkezik a mezei munkák nehéz ideje, akkor a fö'zés, tehénfejés, a tyúkokra ügyelet és a söprés departementje nekem jut. Mindazáltal mondhatom, hogy időm rövidebb, mint New-York-ban vala; vasárnapjaink igen kellemesek, bárha ezeket itthon töltjük, s én meg vagyok elégedve, azaz lennék, ha kevesebb volna a gondom, ha már tul lennék az első éven, de hogy ezt áthúzzam, még segélyre van szükségem A mi még tovább illet, én egészséges vagyok; glacé-kesztyüket nem szoktam kezeimre húzni, s igy elhiheted, hogy most már nem lehetnék Liszt Ferenc. Bocsáss meg, hogy soraimat már bezárom, hanem mást úgysem Írhatnék, mint azt, hogy az itteni újságok naponkint csak gyilkolásokkal, tűzvészszel, viharral, hajóelsüllyedésekkel, vizbefulásokkal, vasúti szerencsétlenségekkel, apró cravallokkal s egyéb verekedésekkel vannak tele; ez tudom nem érdekel, annyit azonban mondhatok, hogy eleven és agyafart egy nép ez, s én kételkedem, hogy valaha még én is ily amerikaivá válhatnék. M. L. Mészáros Antalhoz. Scotch-Plains, New-Jersey-State, 1854. Jan. 29-dikén. Kedves barátom! — Öcséd Amerikában igen nagy köszönettel vette első szives leveledet, és pedig kúriájában, hanem mivel dagadtak kezei, tehát általam irat, én pedig, ki segédje vagyok a munkában, csak vasárnap irhatok, midőn a szobasöprés, ágymegvetés, tyúkok etetése