Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 44 — Szutsics Amália kisasszonyhoz. Scotch-Plains, STew-Jersey-State, 1854. Jan. 22-dikén. Kedves Mály! — Mindenek előtt fogadd legszívesebb köszönetemet 'szeretetreméltó leveledért stb. Epen vasárnap volt, midőn azt kaptam. Miután tehát ágyamat megvetettem, szobámat saját uri kezeimmel kisöpörtem s mindent megtisztogattam, azzal kedves foglalatosságomhoz ültem, mint a táborban, a papirt térdeimen kiterjesztettem, s hozzá fogtam az Íráshoz. Bárha most a hideg 8 fok Rr. szerint, bárha az északi szél faházam minden hasadékán élesen dúdol befelé, mit a guillotin-ablakok még elősegítenek, mindazáltal melegem van, mert veled társalgók, s mert megköszönhetem , hogy fáradozásaid végre meg vannak koronázva; O. . . . adósságai első rátáját J. G. N. által signalizálva már megkaptam s az nemsokára megérkezik. . . . Emlékezetem napról napra gyöngébb lesz s értelmem — hála Istennek! — napról napra tompul; nemsokára a kiválasztottak között leszek, kiket az uj-világból majd egy másik világba szólítanak, s ezért nem emlékszem, hogy mit és hogyan irtam neked; hogy barátságosan, ragaszkodólag és jóakaratúlag, miként te azt megérdemled, azt tudom, de hogy miről? azt nem. Nem szeretném ismételni, hogy van itt egy szegény farmer, a kinek nincs pénze, s a ki rosszabbul áll, mint nálatok egy negyedtelkes; nem akarom ismételni, hogy miként vakarja lovát, miként tisztítja istállóját, s azután felkötvén tiszta nyakravalóját, miként válik az ismét tekintélyes gentleman-né. Nagyon boszant, hogy tyúkjaim még sem akarnak tojni, bárha igen jól megtraktálom őket paprikával, osztrigahéjakkal és chinois-magvakkal; de még boszantóbb, hogy három ifjú legényhez nem akar egyetlen szolgáló