Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 95 — „Ez intésnek az lett eredménye, hogy naplómat még az nap elkezdettem irni, s hozzá fogtam egyéb teendőimtől fennmaradt óráimbanv önéletírásomhoz s e munkálkodásom megmentett a megtébolyodástól, melynek örvénye szélére vitt hazám, házam, nőm és három fiam egyetemes elvesztése fölötti folytonos búsongásom. „És így én életemet Mészárosnak köszönhetem." Igen sajnáljuk, hogy Katona Miklós úr szives Ígérete dacára — közbe jött akadályok miatt — ezen önéletírása s illetőleg napló-jegyzeteinek legalább egy részéhez nem juthattunk, melyek Mészárosnak Viddinben, Sumlában és Kiutáhiában tartózkodása és működésére vonatkozólag bizonyára sok érdekes adatot szolgáltathattak volna. A menekülteknek Sumlában időzésük alatt az orosz kormány s a porta közt azon föltételek alatt végződtek be az alkudozások, hogy az orosz és osztrák kormány által kijelölendő osztrák és orosz alattvalók néhánya KisÁzsiába bellebbeztessók, s hogy a többinek ellenben a Törökbirodalmat el kell hagynia. A Sumlából Kis-Ázsiába, Kiutáhiába bellebbezettek közt első sorban volt Mészáros is, hová Achmed eífendi török biztos által 1850. febr. 15-dikén szállíttatott s ott egészen 1851. május közepéig tartóztatott. Kiutáhiából, ottani életéről számos levelet intézett magyarországi rokonaihoz, melyeknek egy része azonban sohasem jutott az illetők kezéhez, mig más részét a leveleket vevők az akkori aggodalmas időkbeii önmaguk semmisítették meg. Mindazáltal itteni életéből megemlithetjük, hogy történetirodalmi működése mellett az emigrátió sorsa s a magyar ügy s vezetőinek becsülete élénken íbglalkoztatá. Csak egy tényt emiitünk. Az angol „Times," mely mindig az idők viszonyai szerint forgatja köpenyét, az emigrátiónak török földön tartózkodásakor panaszos szót emelt a magyar menekültek