Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 96 — ellen, hogy nyugtalankodnak, pedig becsületszavukat adták, -miként a török kormány engedelme nélkül Ázsiából nem távoznak. — Mészáros lévén az, kivel a török kormány a menekültek ügyében hivatalosán levelezni szokott, nem hagyhatá ez állítást szó nélkül, s azonnal felszólitá a Londonban élő Rónayt, miként Mészáros neve használatával közölje az angol közönséggel a valódi tényállást, azt t. i., hogy a török kormány csakugyan felszólitotta Mészáros Lázár által a magyar menekülteket azon Ígéretre, mikép engedelme nélkül nem hagyják el a birodalmat, de hogy a kivánt becsületszó egyhangúlag megtagadtatott, a mit Mészáros Lázár hivatalosan tudatott a portával. Kiutáhiai életét legnevezetesebbé az teszi, hogy itt irta meg „Emlékiratait," azokból mintegy 140 ivet Katona Miklós tollába mondván, s másik felét saját kezűleg folytatván. A száműzött bölcs belátta, érezte, hogy a hajótörést szenvedettet csak a megfeszített munka menti meg a kétségbeeséstől. Kiutáhiából — mint fönebb emlitó'k — májusban indult el Angliába, hova érkeztéről Rónay Jácintnak a „Pesti Napló" 1851-dikei folyamában megjelent, Londonból jun. 6-dikáról keltezett levele igy szól: „A mit utolsó levelemben Törökországból érkezett hazánkfiairól írtam, igaz. A hir most ez egyszer való lón, s ők 21 napig tartott tengeri utazás után szerencsésen megérkeztek1). Az angol lapok hazánkfiai érkezését igy tudatják a közönséggel: ') Ezen utazás alatt történt, hogy midőn az emigránsok hajója Málta körül járt az erősen hullámzó tengeren, — mi az utasok egészségében sok bajt okozott, — valaki azt kérdé a szinét gyakran változtató Mészárostól: „hogy érzi magát altábornagy úr?" — „Epen úgy, mint hadügyminiszter koromban," — volt a rövid válasz.