Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)
— 82 hallottam a magyar ezredekben, hogy valaki azt mondotta volna: hogy a haza semmi, hanem mindig az volt mondva: hogy legszebb hivatása van a katonának: védeni hazáját, királyát, a békét és a csendet fenntartani, s ez által a katona ad tekintélyt és tevékenységet a törvénynek; s midőn tanittatik a katona, eddig az mondatott neki: szeresd királyodat, hozzá tehetvén mindig: szeresd hazádat is. Mióta pedig alkotmányos utön vagyunk, megfordítva tanittatik a katona mindkettőre, annyival inkább, mert a kettő összeforrva egyet képez, és egyiket a másiktól egy magyar ezred sem birja elválasztani. „Ugy veszem észre, hogy mi ketten csak a dátumban különbözünk. Volt egy kis könyvecském, melyet Milanóban hagytam, — midó'n kikergettek, — most pedig ismét bejöhettem, s e könyvemhez ismét hozzá juthattam volna. Ezen könyvnek, mely 24 kötetből áll, cime ez: „L'arte di verificar i dati." — Dátumban hibáztunk mi, miszerint követtársunk azt mondá, hogy mindjárt lehet életbe léptetni az uj rendszert; én pedig azt mondom, hogy azt rögtönözni nem lehet; különben én is bókolok a magyar szellemnek, de tudom, mivel eleget megpackáztak az iskolában , hogy a görög és római istenek sem birtak a lehetlenséggel megküzdeni. Ha a lehetetlenséget elveszik vagy megszüntetik önök, ugy az uj rendszernek behozatalára késznek ajánlkozom.44 Midőn megemlitenők még, hogy ezután tartott beszédei közül egyike a nevezetesbeknek, melyet a fegyelem fenntartása tekintetéből a botbüntetés mellett tartott, s melyben Széchenyi István erősen támogatta, végül okt. elsején az aldunai tábor felől tartott előterjesztését iktatjuk ide:
