Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 83 — Mészáros Lázár: (Szűnni nem akaró tapsvihar és harsány éljenzések között a szószékre lép.) „Ha jnég tovább tart a taps, nem leszek képes szólani, nem pedig azért: mivel már ez eló'tt a háznak bizalma egészen lesújtott, miután a haza többet várt tó'lem, mintsem a minek megfelelésére magamban elég erőt feltalálhattam volna; most, midó'n keveset és csak annyit tettem, a mennyit meggyőződésszabta kötelességem engedett, — midőn azért köszönetet mondani s azt meghálálni jöttem ide, ezen szives fogadtatás által mélyen meghatva érzem magam, — s még kevésbbé vagyok képes szólani. (Éljen!) Fogadják uraim legszivesb, legmelegebb, leghálásb köszönetemet, Ígérvén: hogy valamint eddig csekély tehetségem szerint működtem a haza javára, ugy ezentúl is örömest fogom szolgálatomat a hazának felajánlani. (Zajos éljenzés.) „Egy bocsánatkérést vagyok bátor előbocsátani. A t. ház ugyanis nekem köszönetét méltóztatott nyilvánitani a végett: hogy bátran s vitézül viseltem magam. Ezen viselet nemcsak engem, hanem az egész hadsereget illeti, azért bátor voltam a háznak köszönetét az egész hadseregre átruházni. (Közbehelyeslés s éljenzés.) - „Jól érzem azt, hogy sok ideig tartott vesztegléseim által azon szükséges győzelem, melyet a haza kivánt és várt, — meg nem történt, midőn legbiztosabban várta azt; mivel annyi idő alatt a hiányosság kipótoltatott, minden előkészületek megtétettek annyira, miszerint legkevesebb adassék át az eseménynek vagy történetnek. Mindezen előkészületek mellett elkezdettük a csatát, melyet szerencsétlenül végeztünk, nem azért mintha az ellenség megvert volna, hanem azért mert a legnagyobb készületeknek eredménye nem lett, legfelebb csak az, hogy megmutattuk, miszerint az, ki velünk szembeszáll, — nekünk ellent nem állhat. Csekély volt az eredmény, mivel elleneink oly állapotban voltak, miszerint azon erősséget, melyet maga 6*