Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 78 — is hibázhat, mert ha a hadi törvényhozást behoznám, és ez által az egész hadsereget magyar lábra állitanám, mindaz, ki nem képes a magyar életet felfogni, úgyis elhagy bennünket. Ezen törvényjavaslat tárgyalásánál tehát méltóztassanak figyelembe venni azt, mire van szükségünk. Szükségünk van, hogy hazánkat megmentsük, megvédelmezzük, oltalmazzuk, szóval oly állapotba helyezzük, miszerint elérjük azt, mire szükségünk van. És azért arra kérem a házat, hogy mindazon módokat engedje felállitani, melyek által lehetségessé tétetik, miszerint azon eró'k, melyeket a ház nagylelkűen megadott, mentül elébb azon célra fordíttathassanak." Madarász László somogyi követ hosszas beszéde csupán azt tárgyazza, hogy adja meg a ház a 200.000 katonát, s tegye hozzá, hogy magyar legyen, — semmi más, — s végül azt indítványozza, mikép a hadügy-országlár által beadott törvényjavaslat elmelló'ztetvén, helyette a központi bizottmány javaslata vetessék tanácskozás alá, melynek egyes pontjaira nézve módositványait annak idején eléadandja. Mészáros Lázár: „Sem tudományosságban, sem nyelv, sem törvényekbeni jártasságban, sem másban nem felelhetek méltányosan, hanem térdet és fejet kell hajtanom annyiban, hogy van itt egy tisztelt követ ur, ki ha valaki gyakorlati terén áll s nem tud valamit elvégezni, jobban fogja tudni, mert (mint kimondta) ő létre is birja hozni; hanem csak némely észrevételeket fogok mondani. Tisztekről, vezérekről volt szó, kik nem a mi ruhánkban járnak, nyelvünket nem értik, azonban mégis működnek, s mivel működnek, s ezen katonaság szükséges, mely szintén oly malum necessarium, mint Aristoteles egy másról mondá, — szükséges, hogy kimélettel legyünk iránta, mert ha szolgálatot tettek, azt méltányolni kell, s nem kell hangulatát leverni, hogy ez által azon közeledés,