Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 77 — hogy a hadsereg magyar legyen, de adjanak hozzá időt, hogy magyar lehessen. Mert rögtönözni nem lehet semmit sem; a heveny észeket szép hallani, — ha az ember 12 szót ad, egy költeményt mondanak belőle. De a katonaság olyan bonyolódott valami, miszerint ha 12 szót mondottak, még akkor is, mint a magyar mondja, aludni kell reá, hogy volna-e elég bátorság a hevenyészethez ? Már most ha azt, mi egy katonai rendszert képez, körültekintem, akárhogyan óhajtsam, hogy holnapután magyar lehessen a katona, ez lehetetlenség. Mert ehhez nem egy hét, nem egy hónap, de hosszabb idő kell, és ha a ház kívánja, hogy azt tegyem, én azt nem tehetem, hanem akkor kérni fogom a házat, miszerint lehessek közember, és mindazt fogom tenni, mit parancsolnak. Hanem azt nem kivánhatják tőlem, ki csekély elme-tehetségemmel átlátom a lehetlenséget, hogy én hozzam azt életbe. Nem akarom hosszan mondani, hogy a hadsereg magyar lehet; de ha a törvényhozás azt mondja, fordítsuk a fecskefarkot attilára, ez nem elég, ez legkevesebb; ha institutiókat nem képezünk, és azokat életbe nem léptetjük, ott nem fogunk életet találni. Már pedig ha életet akarunk, akkor mindannyi erőt oda kell használni, hogy a főcélt elérjük. Es én ezt most, ámbár vérzik szivem, nem tehetem, és mint becsületes ember, ki is merem mondani. Az igaz, hogy a német elem talán nem volt, talán volt hasznunkra; hanem azt is tudom, miszerint a magyar vérnek ellenzés kell, hogy kitartós legyen. Hogy a németektől tanultunk valamit polgárisodásban és nemzetiségünket sem vesztettük el, megmutatja az, hogy élünk, s ha törvényszerűleg akarunk élni, a katonából magyar lesz, akárminő ruhában is." „Ez meggyőződésem; a mi illeti a rögtönzést, ezt nem javasolhatom, mert azt kivinni nem vagyok képes; előkészítéséhez közremunkálni igen, de behozni nem, mert a mi nincs, azt teremteni kell. De maga a törvényhozás