Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 73 — hogy senki sincs macula nélkül, s azt hiszem, hogy ott, hol több fénypont van, a macula is elmaradhat. I gaz, az önkéntesek állnak, és pedig úgy, hogy a hazának hasznot hajtanak, hanem még sem állnak úgy, hogy a magyar katonaságnak mintául szolgálnának; és ha mintát akarunk felállitani, ugy én azon rögtönzött tanitási rendszert, a mely követtetett, jónak tartom ugyan; de nem olyan jónak, hogy a magam fiának befogadhatnám. — De továbbá igaz ugyan, hogy nem szép, miként a magyar nemzet oly ruhába szoritja magát, melyet mások el akarnak dobni; hanem ezen összeszoritó frakkban, vagy fecskefarkban tartották fenn katonáink a hazának életét és dicsőségét, ezt tehát becsülni kell, mig valami jobbat nem tudunk teremteni (zaj). Tehát ha mint hadügyminiszter azt mondtam, hogy én egyet vagy mást akarok, és akarom, hogy az magyar legyen, alkotmányos és törvényes legyen: akkor csak azt akartam teljesíteni, mi kötelességemben áll; és ha kötelességemet nem teljesitem, ugy a tiszt, ház mint biró kimondhatja rám Ítéletét, de ne kívánják, hogy olyan valamit létesitsek, mire idő kell, mostan pedig ennek fogytában vagyunk. Uraim! nem félhet a magyar semmitől, mihelyest törvényes uton van; tarthat egytől és mástól, de mihelyest törvényes uton áll és működik, akkor ha veszt is, becsülettel veszt. A változtatást és rögtönzést csak ugy hagyom helyben, ha az által a haza nem szenved, hanem inkább nyerhet; fog-e pedig most nyerni, vagy szenvedni, ez a tiszt, ház határozatától függ; én részemről, ha e tárgy pertractáltatni fog, fenntartom magamnak a jogot hozzászólhatni." Az augusztus 17-diki ülés főszónoka ismét: Mészáros Lázár. „Mielőtt a napi rendre átmenni méltóztatnának, egy pár szót kérek. (Halljuk!) Egy tisztelt követtársunk valami 12 nap előtt (nem tudom a nevét),