Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 74 — Erdély országba kiadatott egy parancsolat végett interpellált, melyben császári és királyi nevezet is fordul elő, s melyben még sokféle dolgokról volt szó, melyek be nem bizonyodtak. Kevés az, mit e dolog iránt nem tudok, hanem csak a főtárgyról akarok valamit szólani. Az állitatik ugyanis, hogy a csás'zári és királyi hadügyminisztérium nevében a székelyeknek engedmények adattak, s ez által a magyar minisztérium tekintélye csökkent, a bécsi minisztériumnak pedig az engedményezés által jótékonysága kiemeltett. Röviden elmondom, a mi történt: 24 óra alatt kiadtam a parancsolatot felvilágosításért, s 24 óra alatt a feleletet meg is kaptam, mely ebből áll: Midőn a zavarok megkezdődtek, az erdélyi főhadi kormány azt kívánta, hogy a határőröknek némely engedmények adassanak, mi az ő kedélyökre igen jótékonyan hatna. Mig ezen kérelem Bécs felé a hosszú utat megtette, a zavarok meg is történtek; s nehogy az, hogy a mi egyiknek megadatik, a másiktól megtagadtatik, a kedélyeket még nagyobb ingerültségbe hozza, az engedmények megadása elmaradt. Későbben azonban, midőn már a magyar minisztérium létezett, és az unió is ki volt mondva, — bebizonyíthatja az akkori főhadi parancsnokság, hogy ő csak a magyar hadügyminisztériumnak jótékonyságában bizva, azon reményben, hogy tette helyeseltetni fog a magyar minisztérium által, adta meg az engedményeket. Hogy ezen engedményezés nem a bécsi minisztérium befolyása által történt, bizonyítja az, miszerint a bécsi minisztérium mai napig sem tud arról semmit, hogy ezen engedményezések Erdélyben történtek, és hogy a parancsnokság midőn megadta az engedményeket, azt Bécsbe fel nem jelentette, hanem megadta azokat azon reményben, hogy azok a magyar minisztérium által is meg fognak adatni. S hogy a dolog igy áll, kész azon hadi parancsnokság minden vizsgáló biztosságot elfogadni. Azonban,