Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 67 — még az összes monarchiával állunk, melylyel tán némely téren együtt kell működnünk, töle egészen eltávozni nem kell, nem lehet, mivel nagyobb rész jó benne, és csak némely kinövései vannak: ha ezen alapon indulnék is, a katonai tudományokat forditani, magyarázni, összeilleszteni kell, s na forditva, leirva, nyomtatva vannak, összehasonlítani, gyakorolni kell, és csak azután életbe léptetni s hogy életbe léptethessük, mindenkinek tanulni kell. Már pedig ha annak, ki tanitani köteles, magának is tanulnia kell, bizony akkor a tanítvány igen kevés hasznot lát belőle. Mert látjuk, hogy azon tanitók előadásai alatt, kik Moliere szerint bottal csináltattak, s az előadás előtt néhány órával tanulják a leckét, álom száll a tanitványok szemeire. A második az, hogy ha én most uj osztályokat akarnék összeállítani, a felebbvaló nem ismerné alattvalóját, a bajtársak nem ismernék egymást, és azon erők, melyek bennök léteznek, nem irányoztathatnának a cél felé, és csak az idő veszne el, mely most, midőn veszély fenyegeti a hazát, a legnagyobb tőke. Még tekintetbe kell venni azt is, hogy ha a fennálló ezredekből uj ezredeket állítanánk fel, ez igen sok költséggel fogna járni. Mert sok stábot és tudományos testületeket kellene állítani. Mindezeknél fogva tehát én nem tanácsolhatom, hogy ezt tegyük; annál kevésbbé, mivel semmiféle erőt nem nélkülözhetünk. Mindenféle erőt, legyen az nyugvásban, legyen cselekvésben, vagy készülőben a cselekvéshez, használnunk kell. Mert ha mi lelkesülve vagyunk is, mégis a lelkesedés közben kimondott szó nem válik azonnal tetté és cselekedetté. Olyan hazában élünk, hol a lelkesülés nagy, de azon pillanatot elő nem teremtheti, hogy az akaratnak a siker célirányosan megfelelhessen. Tehát azon erőket, melyek seregünkben szerteszét léteznek, most midőn a haza és a fejedelem követeli, midőn a törvényhozás törvényes uton jár, midőn fejedelmünket szeretjük, imádjuk, mivel egyetlen barátunk, és mi talán egyetlen barátai 5*