Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 68 — vagyunk, azon erőket a haza kárával nekünk nélkülöznünk nem lehet, nem hasznos, nem célirányos. De politikailag sem jó. Némelykor talán elhagyjuk magunkat ragadtatni, és hozunk talán olyan végzést, melynek hatását nem tudta senki, és nem tudja hol végződik. Azon politikai erőket sem lehet mellőzni, melyek talán nincsenek egyenes rokonszenvvel mellettünk, de a kötelesség terén állanak, és mellettünk harcolnak. Ezenkívül, hogy ezen tárgyat bevégezzem, tudjuk, hogy mi mintegy egy kalap alatt állunk: mire fogna az vezetni, ha mi azt, mit az eseményeknek kellene előidézni, s az időnek megérlelni, praeoccupáljuk? Olyant mondanánk ki, mely nem lehet hasznunkra, s azért én mint egyenes ember nem is pártolhatom. „Már most vegyük a második rendszert. A második rendszer nincs ínyünkre, s talán az enyimre sincsen. Én nagy polcra vergődtem fel és senkinek sem köszönhetek semmit. Bizony utolsó hivatalomban elég mérget ettem, némelyeket meg is gyűlöltem, és megfogadtam, hogy meg fogom bőszülni, — hanem e boszulási kivánságot háttérbe szorítottam. Azt mondom, hogy ha az uj rendszer behozatalánál annyi akadályok vannak, ugy nézzük, vájjon a másiknál kevesebbek-e az akadályok. Kimondom, hogy mechanikailag véve a dolgot semmi sincs, sőt inkább előnyei vannak. — Mert itt nem kell tanulnia semmit, itt már tanulva van, a felebbvaló ismeri legközelebb alattvalóját és igy tovább. Ha jő az újonc, besoroztatik, katonává tétetik azért, mert talál több ruhát, több fegyvert, a közemberek neki barátkint szolgálnak ugy, hogy egy hónap alatt vigyék hova tetszik; ha nem is tökéletes katona, de befoglaltatván a szükséges rámákba, legény a gáton, pedig ilyenekre sok szükség van. Igaz, sokféle elemek vannak közöttünk, és ide s tova egyenetlenség is mutatkozott; de a magyar ezredekre még károsan nem